Takács Mária: „Nem csak egy óvodán belüli missziót végzünk, hanem kilépünk az egész közösségbe”


A szórványmagyarság körében kiemelt feladat hárul minden magyar iskolára, óvodára, hiszen a magyarságszervezetek, a magyar történelmi egyházak mellett ezek azok, amelyek a leginkább fékezik az asszimilációt, óvják, továbbadják anyanyelvünket, hagyományainkat. Közéjük tartozik a Bustyaházai Szent Erzsébet Katolikus Óvoda, amelynek Takács Mária az igazgatója. Vele beszélgettünk el a minap.

— Mikor jött létre az óvodájuk, s kik kezdeményezték ezt?


— 2001. november 19-én szentelte fel gyermekintézményünket Majnek Antal püspök atya. Ő és Mikulyák László, a Técsői Karitász igazgatója voltak azok, akik kezdeményezték az óvodánk létrehozását, akik elérték, hogy megvásárolják, s felújítsák azt az ingatlant, amelyben ma is foglalkozunk a gyermekekkel.



— A napokban méltatták a gyermekintézmény fennállásának 20. évfordulóját…


— Igen, s meg is ünnepeltük ezt! Az ünnepségen tiszteletüket tették dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Békésyné dr. Lukács Angéla, a beregszászi magyar konzulátus konzulja, Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Szulincsák Sándor huszti plébános, Snep Román aknaszlatinai plébános, Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, Fehér Ferenc, a Szent Márton Karitász igazgatója és munkatársai, a katolikus óvodák képviselői Szent Márton Karitász igazgatója és munkatársai, a katolikus óvodák képviselői Aknaszlatináról, Gyertyánligetről, Nagybocskóról, Taracközről, de képviseltette magát a Bustyaházai Kistérség vezetése is. Színvonalas vendégsereg gyűlt össze, ami nagyon nagy megtiszteltetés volt számunkra.


— Visszatekintve milyen látja ezt az eltelt két évtizedet?


— Úgy vélem, hogy óvodánknak sikerült eleget tennie céljainak: katolikus szellemben neveljük a gyerekeket, közben pedig kiemelt figyelmet fordítunk a magyar nyelv ismeretére, a magyar kultúrára és néphagyományokra. Talán az is minősíti a munkánkat, hogy minden évben túljelentkezést van nálunk… Jelenleg 50 gyerek jár hozzánk, s két vegyes csoportban foglalkozunk velük — főként magyarul.



Hozzátenném, hogy az eltelt évek alatt a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően és külföldi adományokból sok mindent tettünk az infrastruktúra fejlesztése érdekében is. Felújítottuk például a fűtési rendszert, hőszigeteltük az épületet, hogy melegebb legyen, illetve kevesebbet kelljen fizetni a gázért. Felújítottuk a csoportszobákat, hogy kényelmes, színvonalas környezetben foglalkozhassunk a gyerekekkel. Felújítottuk a zenetermünket, valamint az imasarkot, egy kis kápolnát is. Különleges ez utóbbi, hiszen nem minden óvodában van ilyen — minden napot itt kezdenek a gyerekek…


— Kik járnak az óvodájukba?



— Bustyaházai gyerekekről van szó. Korábban még egy teljes csoportra való magyar gyerekünk volt, de, sajnos, az évek alatt nagyon sok magyar család távozott külföldre munkavállalás céljából, majd kezdett ott új életet. Jelenleg viszont, sajnos, már vegyes családokból érkeznek hozzánk a növendékeink...


— Bustyaházán van ukrán nyelvű önkormányzati óvoda? Mennyire választják inkább a magyar óvodát a szülők?


— Persze, két ukrán óvoda is van a településen. Ennek ellenére, ahogy már említettem, nálunk minden évben túljelentkezés van. A szülők azért szeretnék, ha a mi óvodánkba járnának gyermekeik, mert, egyrészt, komfortos környezetben vannak a gyerekek, a másik dolog pedig az, hogy nálunk a szülőknek nem kell fizetniük semmiért, nem úgy, mint az állami óvodákban… A harmadik, nem kevésbé fontos momentum pedig az, hogy nálunk teljesen más nevelést kapnak a gyerekek, hiszen katolikus szellemben neveljük őket. Tudunk egy olyan pluszt, egy olyan biztos alapot adni számukra, aminek nagy hasznát veszik a további életben. Ilyen pozitív visszajelzéseket kapunk az anyukáktól és az apukáktól…



— Hogyan látja, intézményük miként tud hozzájárulni ahhoz, hogy megmaradjon a magyarság, a magyar szó a Felső-Tisza-vidékén?


— Említettem, hogy vegyes és ukrán családokban élő gyermekek járnak hozzánk. Az előbbieknek alkalmuk nyílik arra, hogy tökéletesítsék a magyar nyelvtudásukat, az utóbbiaknak pedig arra, hogy elsajátítsák ennek alapjait. De a munkánk nem ér véget azzal, hogy a gyermekekkel foglalkozunk. A szülőket is bevonjuk ugyanis a rendezvényekbe, a magyar hagyományok ápolásába. Bálokat szervezünk, adventi koszorút készítünk közösen... Ezekre az eseményekre meghívjuk a viski népzenészeket, akik remek hangulatot varázsolnak. Nem egyszer megtapasztalhattuk már, hogy mekkora hatalmas élmény a magyar szülők, nagymamák, nagyapák számára, amikor egy-egy délután el tudnak jönni hozzánk, s magyarul beszélünk, magyarul énekelünk, magyar táncot járunk!



S igen, él még Bustyaházán, a szórványban a magyar szó, s a római katolikus egyház nagyon sokat tesz azért, hogy összefogja a magyarságot. A magunk részéről mi is igyekszünk hozzájárulni ehhez azzal, hogy nem csak egy óvodán belüli missziót végzünk, hanem kilépünk az egész közösségbe. Látjuk ugyanis, hogy mennyire fontos az itteni magyaroknak, hogy van, aki tovább viszi hagyományaink ápolását, erősíti identitásunkat.


— Tapasztaltak-e olyat, hogy egy gyerek az óvodában magyar szót hall, magyarul beszél, majd hazamegy és tőle tanulják a magyart a szülei?


— Nem is egyszer! Igen, a gyerek hazaviszi azokat az énekecskéket, versikéket, amiket nálunk megtanul. Odahaza aztán a szülő is hallja ezeket, megjegyez egy pár szót, majd jön az óvónénihez és megkérdezni: „Legyen szíves megmondani, hogy mit jelent ez, mert mi nem tudjuk". Nagyon jóleső érzéssel tölt el bennünket az is, amikor bejön az óvodába az ukrán szülő, vagy ha a faluban találkozunk vele, s magyarul köszön. Egy hatalmas megtiszteltetés ez számunkra, mert azt jelenti, hogy elfogadják a magyarokat és tisztelik őket!



— Az óvodájukból kikerülő gyermekeknek van-e lehetőségük arra, hogy magyar iskolában folytassák a tanulmányaikat?


— Erre is nagyon nagy hangsúlyt fektetünk! Amikor például rendezvényeket tartunk, meghívjuk a magyar tanárokat is. Ilyenkor a szülőknek lehetőségük van arra, hogy beszéljenek a tanárokkal, tanácsot kérjenek gyermekeik iskolaválasztásával kapcsolatban, akik, ha nem is tökéletesen, de beszélik a magyart. Azon fáradozunk, hogy minél nagyobb számban válasszák ők a magyar iskolát. E tekintetben nagyon jó, hogy a Ferences Missziónak és a Szent Márton Karitásznak köszönhetően működik az iskolabusz-program, így az óvodásaink a magyar tannyelvű Técsői Hollósy Simon Középiskolában folytathatják a tanulmányaikat.



— Végül egy utolsó kérdés… Ahogy említette, óvodájukban mindent ingyenesen kapnak a gyermekek, ami nem kevés pénzbe kerül… Kik támogatják intézményük működését?


— Mi magánóvodaként működünk, így állami támogatást nem kapunk — külföldi adományokból tartjuk fenn magunkat. Az elején, az óvoda elindításakor Németországban volt egy testvéróvodánk, egy testvértelepülésünk, ahonnan aktívan segítették a működésünket. Aztán a Ferences Misszió Alapítvány támogatott bennünket nagyon sokáig, több éven keresztül. Az utóbbi időszakban, körülbelül az utolsó tíz évben pedig a Szent Márton Karitász vállalta ezt magára a Bethlen Gábor Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával. Ők gyűjtenek össze minden pályázatot, minden támogatást, s rajtuk keresztül kapjuk meg a működésünkhöz szükséges forrásokat. Vannak még más külföldi adományozóink is, akik látják a munkánkat, értékelik azt és támogatnak bennünket.



Bíró László




Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square