Meskó Sándor zongoraművész - Munkács


Kedves Sándor. Tegnap este a budapesti Aria Hotel-ben volt egy rögtönzött fellépésed, ahol én is hallhattalak játszani. Csodálatos volt, és nagyon megragadó. Bevallom, az én korosztályom nem komolyzenén nőtt fel, de engem mindig is vonzott a szép, komoly zeneművészet is. Abból az apróból találkozunk most, hogy egy olyan sorozatot folytassak, amikor Kárpátaljáról elszármazott emberekkel beszélgetek múltról, és jelenről. Lenyűgöző, mennyi tehetség került el onnan és alkotott maradandót Magyarországon, vagy éppen nemzetközi viszonylatban. Kezdjük a beszélgetést az elejéről. Mint oly sok korábbi beszélgetőtársam, te magad is Munkácson születtél, onnan indultál el…Hogy is volt ez?

Amikor 1944 július 18-án megszülettem Munkácson, akkor már két testvérem volt, a Laci és János. Kárpátalja nekem örök. Ha tehetjük, akkor minden évben kijárunk oda, és elmegyünk Körösmezőre, ahol apám oldaláról vannak eltemetve az őseim. Dédapám Visken született, nagyapám kántortanító volt Körösmezőn, ott is van eltemetve, apukám pedig Tiszabogdányban látott napvilágot. Édesanyám és családja Munkácshoz köthető, anyai ági rokonaim Munkácson nyugszanak.



Szüleimmel és testvéreimmel


Apukám, nagyapám mindig úgy mondta, hogy rutén származású, magyar érzelmű emberek vagyunk. Egyszer apám a rádióba hallgatta II. János Pál pápát népdalt énekelni, és akkor azt mondta, hogy ez egy rutén dal. Mondta is, hogy nagyon szépen beszél a pápa ruszinul. Bár a hivatalosan még Magyarországon születtem, de a történelem – mint oly sokszor – közbeszólt, és már a Szovjetunióban lettem óvodás, ahol orosz nyelven beszéltek, iskolába pedig már ukrán iskolába jártam, mellette pedig zongorán tanultam zeneiskolában.



A zongoratanulás olyan sikeresen ment, hogy 14 évesen bekerültem az ungvári zeneképzőbe, pontosabban az Ungvári zeneművészeti szakközépiskolába zongora szakra. Csodálatos emlék, hogy tanulhattam Zádor Dezsőnél, aki tulajdonképpen ma nagyon híres zeneszerzőként, pedagógusként tartanak számon.


Meskó Sándor és Zádor Dezső


Zádor Dezső volt az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskola első igazgatója, a Kárpátaljai Filharmónia vezetője volt. Sajnos már 1985 ót nincsen közöttünk, de ma az ő nevét viseli a Zádor Dezső Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskola. A szakközépiskola befejezése után a zeneakadémiára kerültem Kijevbe, a zongoraszakon tanultam. Tanárom volt az akadémián Vsevolod Vladimirovich Topilin (1908–1970) koncertzongorista-virtuóz és tanár, aki jelentős szerepet játszott az ukrán zongorakultúra fejlődésében. A 20. század egyik legnagyobb hegedűművésze, David Ojsztrah (1908-1974) első zongorakísérőjeként vált igazán ismerté. Legendás együttesük 1930 -ban alakult, és diadalmasan turnézott a Szovjetunió egész területén és külföldön 1941 -ig. Visszatérve az akadémiai évekhez, a harmadik évet már nem tudtam folytatni az akadémián, mert behívtak katonai szolgálatra. Nem akartam menni a kínai határhoz, és egy földim sietett a segítségemre, Kacsur Tibor, akit te is ismersz László. Tibor bőgősként akkor már a balti flotta tánc-ének együttesében szolgált, és így oda kerültem végül. Három évig szolgáltam a balti flotta tánc-ének együttesében Kalanyingrádban (volt Königsberg). Csodálatos évek voltak. Az énekkarral bejártuk az egész Szovjetuniót.







A szolgálat után visszajöttem Kijevbe, és folytattam a tanulmányaimat. Abban az időben az volt a szokás, hogy az egyetem elvégzése után ajánlanak valahol két-három évre munkát, amit le kellett dolgozni ahhoz, hogy a diplomához jussunk. Egy barátom édesapja a Kijevi Balettintézet igazgatója volt, és így általa sikerült az operába korrepetitor állásba kerülnöm, ahol egy évig dolgoztam, majd ezt követően az Állami Dumka Énekkarba kerültem kárpátaljai „földim” Mihájlo Krecsko kórus művészeti vezető meghívására zongorista korrepetitorként. Ott voltam öt évig. A csodálatos fellépések emlékei örökké élnek bennem. Utána három évig dolgoztam Kijevben az Állami Bábszínházban zenei vezetőként, ahol lehetőségem volt zenéket is írni a mesejátékokhoz. Egy magyarországi család (ahol a férj tanult katonai akadémián) nagyon sokat járt a gyermekeivel a bábszínházba, akik feleségemnek voltak jóbarátai Magyarországon. Feleségem tehát magyarországi volt, Debrecenben élt, de a megismerkedésünk Kijevben történt. Később Magyarországon házasodtunk össze, és előtte már döntöttünk arról, hogy áttelepedek hozzá Magyarországra. 1979-ben települtem át hivatalosan Magyarországra.

Magyarország – 1979-1995

Debrecen – 1 évig dolgoztam a Csokonai Színházban, majd ezt követően Pécsen utána pedig Békéscsabán dolgoztam, ahol már nemcsak korrepetitor, hanem karmester is voltam. A család közben végig Debrecenben lakott, ahová én is visszatértem, mivel állást kaptam a Debreceni Főiskolán, ahol 10 évet ledolgoztam főiskolai adjunktusként és mondjuk ki őszintén, egy akkori úgynevezett megszorító csomag (Bokros csomag) következményeként megingott a biztos állásom, és keresetem.



Németország 1995-

Hála Istennek 1995-ben egy jóbarátom – Jávori Ferenc „Fegya”, aki szintén Munkácson született, és ma már ismert és elismert zeneművész, előadóművész, a híres Budapest Klezmer Band alapítója, és vezetője - keresett meg, hogy nincs e kedvem zongoristaként elvállalni egy munkalehetőséget Németországban, és így lettem Bad Neuenahrba egy magyar Kurorchestr (Kurzenekar) zongoristája. Egy évet dolgoztam, utána magánvállalkozó lettem, de sok éven keresztül, mint kisegítő játszottam a csapattal. A családban úgy szoktuk mondani, hogy kimentem két hónapra Németországba, és abból a két hónapból lett 20 év.



Németországban több helyen dolgoztam, többek között olyan csodás helyeken, mint a Norderney sziget, de Bajoroszág több helyszínén is szebbnél-szebb helyeken voltam. Voltak különleges találkozások, ismertebb vendégek fellépéseimen, de talán a legemlékezetesebb, amikor 2006-ban egyik fellépésemen ott volt Franz Beckenbauer világbajnok német labdarugó, edző, és később személyesen gratulált nekem, közösen fotót is készítettünk.



Legutóbb pedig egy nagyon szép és impozáns hotelben játszottam, és tértem is volna vissza oda játszani, csak a pandémia és a legutóbbi németországi árvíz mindent felülírt. Ez a hely Altenahr, sajnos most megszenvedte a legutóbbi németországi esőzéseket, és árvizeket, és még most kezdték meg a helyreállítási munkákat. Én egyébként nagyon szerettem és szeretem a német közönséget. Értik és értékelik a hotelekben, otthonokban is a zeneművészetet. A repertoárt mindig igyekszem szélesre alakítani, így vannak benne a 60-as, 70-es, 80-as évekből számok, vannak klasszikusok, operettek, és ezért mindig nagyon hálás a német közönség, és persze amikor ünnepi, például karácsonyi időszakban vagyok ott, akkor ahhoz is alakítom a repertoárt.

Bad Neuenahrba, most is tudnám folytatni, de sajnos az árvíz tönkretette ezt a gyönyörű várost is. Minden héten ebben a gyönyörű városban szóló koncertet adtam elő. Meghívásokat kaptam több hotelben, öregek otthonában. Németországi munkáim szintén felejthetetlen emlékek……

Jelen:

Egy lányunk van, aki Debrecenben született. Nagy örömünkre a zeneművészet világában érvényesült és ért el sikereket. Jelenleg zeneszerző és karmester, egy fiú és egy leánygyermek édesanyja és Dobszay Péter karmester, orgonaművész felesége. Bővebben lehet róla olvasni: https://ilonamesko.com/


A Meskó család


2021.08.22 – Aria Hotel Budapest



Kedves Sándor! Köszönöm szépen a beszélgetést. Remélem még sikerül visszatérned Németországba is, de a hazai közönséget is sokszor elkápráztatod még zongorajátékoddal. Ehhez kívánok sok erőt, egészséget, boldogságot és szeretetet Isten áldásával.

Készítette: Őry László

Fotók: Meskó család albumából, illetve az Aria Hotel fotók Őry Lászlótól



Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square