Fiatal kárpátaljai művészek az Ajaki Nemzetközi Alkotótáborban


2021. augusztus 02 és 07 között zajlott Ajakon a pandémiás szigorításokat követően újra a hagyományos Ajaki Nemzetközi Alkotótábor. Néhány nap én magam is ellátogattam, hiszen sok ott alkotó művészt is ismertem, sőt nagyon rég nem láttam, valamint régóta jó kapcsolatot ápolunk az alkotótábort vezető Rozinka Lászlóval. Mégis talán a legfontosabb acélom az volt, hogy lássam, hogyan dolgoznak a Kárpátaljáról érkezett fiatal képzőművészek, akik egykori tanárukkal, Kopriva Attilával együtt így négyen képviselték a nemzetközi táborban Kárpátalját, és tulajdonképpen Ukrajnát. Utolsó napon megkértem Attila barátomat hogy üljünk le a fiatalokkal egy kis riportot készíteni, hogyan érezték magukat, milyen benyomások érték őket. Kopriva Attila örömmel vállalta a tolmácsolást, és nagyon örült annak, hogy ifjú, egykori diákjai riportot adhatnak, beszélhetnek kicsit magukról. Attilával egyébként közel 16 éves barátságunk van, együtt alapítottuk 2007-ben a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesületet, és nem mellesleg előző héten professzionális kárpátaljai művészekkel nálunk is részt vett egyik európai uniós projektünk keretében zajló alkotótáborban, a sóstói Mária Alkotóházban. Erről a táborról nemsokára egy komolyabb összefoglaló cikk készül a Kárpátalja Szeretlek oldalnak, hiszen nemcsak festettek, alkottak a művészek, de Művészeti Híd címmel tartottunk egy szakmai előadást, kerekasztalbeszélgetést is. Most viszont kanyarodjunk vissza Ajakra, és a három fiatal művészre, és itt tényleg igyekeztünk rájuk koncentrálni. Röviden arról érdeklődtem a három fiatal ukrán művésztől, hogy jártak e már Magyarországon, és most hogyan érezték a táborban magukat, és mit adott nekik, hogy egykori tanáruk is itt volt velük:

Oksana Dovganych: „A művészet egységes nyelvén értettük meg egymást”

Oksana Dovganych - Ungváron élő, nemrégen diplomázott festőművésznő:



„Igen, jártam már Magyarországon, ráadásul a sóstói Mária Alkotóházban 2019 őszén egy alkotótáborban nálatok László. Ez a mostani tábor tehát a második alkalom itt Magyarországon. Nekem kifejezetten fontos, hogy egykori oktatómmal vagyok itt a táborban, és így volt ez annak idején a Mária Alkotóházban is, csak akkor még aktív diák voltam, azóta már én is végeztem. Én biztonságban érzem így magamat, mert még mindig kellenek nekem azok a tanácsok, iránymutatások, hogy miként, hogyan kell kijönni egy adott alkotás készítésénél egy-egy szituációból, problémából. A motívumokkal kapcsolatosan nekem elsősorban a Péter tónál tetszett az egység, a hangulat, a csend, a béke. Csodálatos dolog az ilyen nemzetközi alkotótáborokban, hogy nem értjük egymás anyanyelvét, de mégis a művészet egységes nyelvén megértettük itt is egymást. Nagyon sok csodálatos embert ismertem meg itt, és összességében nagyon élveztem minden pillanatát a tábornak. Az első sóstói táborban még feszültebben dolgoztam, mivel nem kimondottan plain air festő vagyok, sokkal inkább műhelyben szeretek dolgozni, de itt már talán könnyebben tudtam dolgozni, és születtek meg ez alapján végül a munkáim. Csodálatos táj, emberek, ezek voltak a legfontosabb inspirációim.

Simona Borca Ungváron élő, diplomázott és az Erdélyi Béla Művészeti Akadémián dolgozó festőművésznő


Én először vagyok Magyarországon, és örülök, hogy azonnal egy nemzetközi alkotótáborban. Határon túl hasonló plain air-en már voltam Romániában. Benyomások, inspirációk a táborban. Hát az elején, mikor megérkeztünk legjobban a Péter tó inspirált engem a munkához, ész születtek alkotások ebből a témából, de utána talán mégis az az utazás volt a legnagyobb hatással rám, ahol a Tisza és a Túr összefolyik, és a Szatmárcseke településen a temető. Életemben nem láttam még ilyen temetkezési szokást, mint a kopjafás temető, és ez három munkám témáját is megihlette. Számomra is nagyon fontos volt morálisan, hogy egykori oktatóm is itt volt és velünk együtt dolgozott, és szakmai tanácsokkal látott el, amikor arra szükség volt.

Andrii Toderiuk Huszton élő diplomázott fiatal festőművész




Egyszer voltam már Magyarországon, pontosabban Balatonföldváron, ahol gyermekeket tanítottunk rajzra többedmagammal. Az egy más szituáció volt, mint a mostani alkotótábor. Itt Ajakon összeségében nagyon tetszett nekem minden, és még az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, szinte végig jó idő volt. Nagyon sok szép motívummal találkoztam, főleg azon a helyen, ahol a Tisza a Túrral összefolyik, de sok olyan benyomás volt, ami alapjául szolgál az én munkáimnak. Nagyon jó szálláshely, a csapat, kellemes a hangulat és mindez ideális a pihentető munkához. Nagyon fontos, hogy egykori tanárunk is velünk volt, és még mindig hasznos tanácsokkal, iránymutatásokkal látott el minket, de a munkáink 90-95 százaléka már sajátnak mondható, és akkor a maradék 5 % még a mester igazító tanácsai.

Végezetül megkérdeztem a három fiatal művész, melyik magyar szót tanulták meg először itt a táborban: Mindhárman rávágták egyszerre: „Egészségedre” No akkor egészségetekre kedves Oksana, Simona és Andrij és remélem még sok ilyen alkalom lesz, amikor nálunk Magyarországon festhettek, kirándulhattok és ismerkedhettek a magyar nemzet kultúrájával. Mert én magam hiszem és vallom, hogy a kultúrának nemzetmegtartó ereje van, akár magyar, vagy akár ukrán kultúra, de nemzeteket összekötő szerepe is óriási. Ezt látom én is munkámban, és ezt láttam most Ajakon is. Köszönöm a beszélgetést, és Attila barátomnak a segítséget hozzá.



2021. 08. 08. Őry László

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square